Aktív és passzív pihenés »

Szolgáltatások és programlehetőségek

A közel 2000 éves Szombathely ­ az antik Savaria ­ története egyedülálló, hiszen ez az egyetlen város Magyarországon ( és a Kárpát-medencében is), amely megalapítása óta mind a mai napig lakott település. Fontos kereskedelmi út volt az őskori eredetu Boro

Hol volt, hol nem volt - Savaria, az isteni Claudius városa,
A mindennapokban, amikor sietve szaladunk át a városon, ritkán jut eszünkbe, vajon milyen is lehetett egykor az aszfalt-érrendszer helyén, úgy kétezer éve, a Pannon főváros árkádjai alatt élni. Lábunk alatt, házaink alapjaiban, a mélyben egy elfeledett város alussza álmát. Bármerre ásunk, csatornázunk, egy hajdan volt Savariába ütközünk, a hivatásos történetmesélőkön kívül azonban csak kevesen ismerik a kövek titkát, az elfeledett kort.

Valahogy így kezdődött...
Kezdetben pannon törzsek és kelták lakták ezt a vidéket, mígnem az Alpokalját i. e. 12-8 körül a Római Birodalom be nem kebelezte. Savaria egy római katonai táborból lett virágzó nagyvárossá, az első polgárok a XV. Apollinaris legio leszerelt veteránjai voltak. Az alapító a félkegyelműnek gúnyolt Claudius császár (i.sz 41-54), aki Krisztus után 50-ben a róla elnevezett települést (Colonia Claudia Savariát) a római jog szerinti legmagasabb ranggal ruházta fel. Savaria Pannónia központja lett, majd Pannonia Superior vallási székhelye. Fontosságát a harmadik századi átszervezések után is megőrizte, itt székelt Pannonia Prima tartomány polgári közigazgatásának vezetője, a praeses.

Többnyire itáliai származásúak laktak itt
Az ókori Savaria városában úgy 6-8 ezren élhettek, majd háromszor-négyszer többen, mint akár a középkorban vagy később, a 18. században. A tényleges lakosok száma még ennél is magasabb lehetett, hiszen egy részük a városfalakon túl, vidéken élt. A colonia polgárainak többségét a XV. Legió veteránjainak leszármazottai, valamint észak-itáliai kereskedők és vállalkozók tették ki. A bennszülöttek szinte kivétel nélkül a nyugati részre, a nehezebben művelhető területekre szorultak. Az itáliai származású savariaiak latinul beszéltek, vallási és kulturális szokásaikat évszázadokon át megőrizték.

Claudius városa
A város alapításakor, a szakrális rítus szerint a terület határait körbeszántották. (Közös igába fogtak egy bikát és egy tehenet, ekét kötöttek utánuk, és azzal szántották fel az eljövendő város határait.) A colonia területét és a hozzá tartozó territoriumot meghatározott rend szerint osztották fel. Egy-egy birtoktest, ahol a polgárok gazdálkodhattak, körülbelül 50-100 hektár lehetett. Egy részüket leszerelt katonák, a többit a helyben maradt kelta őslakosság kapta.

Körzővel és vonalzóval megrajzolt utcák és terek
Mérnöki precizitással tervezték meg a település alaprajzát, határozták meg az utcák vonalát és a legfontosabb középületek helyeit. Az ókori belvárost a régészek a mai Deák Ferenc utca, Perint patak, Légszeszgyár utca és a Gyöngyös által határolt területre teszik. Savaria központjának, a fórumnak a pontos helyét azonban még ma is találgatják, valószínűleg a Széchenyi utca és a Berzsenyi Dániel tér körzetében lehetett. Itt kereszteződtek a város tengelyét képező főutcák, körülötte álltak a szakrális és igazgatási épületek, a hivatalok, a templomok, a közfürdők és a helytartói palota.

Az Óperint utca környékén állhatott a császárkultusz központja
A császárkultusz főbb színterei, és a hozzá kapcsolódó épületek a város határában, a Perint patak nyugati oldalán (a Körmendi, a Kálvária és az Óperint utca környékén) álltak. A császárkultusz szertartásainak az ünnepi játékok is nélkülözhetetlen velejárói voltak. A colonia színházát Szent Quirinus szenvedéstörténetéből is ismerjük, a püspököt itt, a mai Szent István parkban ítélték halálra. A színház pontos helye a Kálvária templom mellett még ma is látható, egy félkör alakú mélyedést kell keresnünk. Nézőterének kőpadjai állítólag még a 19. század nyolcvanas éveiben is láthatóak voltak.

A római polgárok összkomfortos belvárosi házai
A lakóépületek zárt rendben, az utcákkal határolt tömbökben épültek fel. A házak belsejében kisebb udvarokat hagytak, nyitott kertekre azonban már akkor sem volt lehetőség. A lakóházak kicsiny ablakokkal, egyébként zárt falfelületekkel néztek az utcákra. Az egyhangú tűzfalakat esetenként árkádsorokkal törték meg.

Az átlagos utcák 5-6 méter szélesek voltak, a lakótömböket keskeny mellékutcák, esetenként alig 2-3 méter széles sikátorok osztották meg. Az úttestet kavicsos alapozásra lerakott bazaltlapok alkották, amelyeket élükre állított bazaltkövek szegélyeztek. A bazaltburkolat alatt szennyvízcsatornák, házi lefolyók és vízelnyelők vezettek. (A csatornák belmagassága átlagosan 160 cm, volt és közel 1 méter szélesek voltak.)

A lakóházak komfortját mi is megirigyelhetnénk. A Kőszegi hegyek forrásaiból, gondosan megépített vízvezetékeken szállították az ivóvizet. Hihetetlennek tűnik, de a víz a csatornákon keresztül valamennyi középületbe és lakóházba eljutott. A szennyvíz elvezetéséről is gondoskodtak, ennek csatornarendszere valószínűleg összefüggött a mesterségesen létrehozott Gyöngyös patakkal is. A lakóhelyiségek fűtése padlón keresztül történt, a légcsatornák a falakat is melegítették.

A falfelületeket előszeretettel festették színesre, ritkábban festményekkel díszítették, a padlót pedig különféle burkolatokkal, olykor színes mozaikokkal fedték. A padlóburkolat közül a leggyakoribb a terazzo volt, amely habarcsba szórt kis tégladarabokból és téglaporból készült. A városi építkezéshez a Felsőcsatár és Cák környékén bányászott, jellegzetesen erezett, zöldes színű követ használták. Az épületeket nagyméretű, vastag cserepekkel fedték.

A városfalakon túl dolgoztak az iparosok
A korai várost árkok, földsáncok és palánkrendszerek védték. Később kőfallal vették körbe, a főutaknál pedig kapukat építettek. A település ezen túl is tovább épült. A kivezető főutak mentén egyszerűbb, gerendavázas szerkezetű, agyaggal tapasztott falú házak és gazdasági épületek álltak. A városfalakon túl dolgoztak az iparosok és a kézművesek, a műhelyek szakmák szerint csoportosultak. Savariában a legjelentősebb a fazekasipar volt. Az ásatások tanúsága szerint a például a Romkert és a Petőfi Sándor utca között, illetve a Perinttől nyugatra eső területen, közvetlenül a város szélén edényégető kemencék működtek. Edények mellett iparszerűen gyártották itt a mécseseket, lepénysütő mintákat és az épületkerámiákat.

A halottakat kezdetben máglyákon égették el
A városfalakon túl, a délre fekvő főút mentén a második század végétől épülhettek fel a keleti vallások templomai, például az Isis szentély. Bár az egyiptomi eredetű kultuszt és szertartásait a római állam befogadta, a szentély mégis a város területen kívül állhatott.

A rómaiak törvényeik szellemében szintén a városfalakon túl, a beépítetlen területeken, az utak mentén temetkeztek. A jómódúak kriptákat, családi sírhelyeket építettek, a szegények egyszerű urnákban helyezték el a hamvakat. A 3. század elejéig a halottakat máglyán égették el, később viszont fokozatosan áttértek a temetkezésre. Erre a célra a városból kivezető Borostyánkő út körzetét használták. Márvány, mészkő vagy homokkő szarkofágba, épített téglasírba, vagy egyszerűen sírgödörbe helyezték halottaikat. Az elhunyt mellé, társadalmi helyzetétől függően, áldozati edényeket, mécseseket, ékszereket, illatszeres üvegeket és egyéb használati tárgyakat helyeztek.

Savariában a római kultúra a 430-as évekig, a hunok támadásáig maradhatott fenn. Az ókori városról, az előttünk járók, a hétköznapok tógás embereinek mindennapjairól viszont a mai polgár már (vagy még) alig tudhat valamit(eddig Savaria területének körülbelül öt százalékát tárták fel). A leírásokból, a leletekből, fal- és csatornamaradványok tucatjaiból azonban így, törmelékesen is egy izgalmas, négy évszázadon keresztül virágzó pannon-itáliai városkép rajzolódik ki.

http://www.savariakarneval.hu

Koncentrált tartalmak és régiók »

Szálláshelyeink eloszlása 4 megyére osztható: Zala, Veszprém, Fejér és Somogy megye, koncentráltan a balatoni, Balaton környéki szállásadókra, illetve a gyógy- valamint termálvizekre, wellness lehetőségekre. Néhány település a teljesség igénye nélkül:
* Déli part: Balatonboglár » Balatonlelle » Balatonfenyves » Siófok »
* Északi part: Balatonfüred » Balatonaliga » Tihany » Vonyarcvashegy »
* Gyógy- és termálfürdők: Hévíz » Kehidakustány » Sárvár » Zalakaros »
* Szállodák: Balatonfüred » Kehidakustány » Sárvár » Siófok »
* Egyéb:
A szállás szolgáltatásai között megjelöljük, hogy milyen távolságban található a vízpart, tópart, élmény- vagy gyógyfürdő, hogy az idősebbek, illetve a kisgyermekes családok is könnyebben tervezhessék meg üdülési, nyaralási, vagy esetlegesen egy hosszú hétvége programját. A nemdohányzó, gyermekbarát és kisállat vihető kifejezések pedig magukért beszélnek.