A faluról és a gyógyfürdőről
A település nevét az itteni termálvíz, illetve az erre épült gyógyfürdő tette ismertté.
A feltehetően az államalapítás idején kialakult település a soproni várispánsághoz tartozott. Első okleveles említése 1265-ből való. Egyházas-Bük (a későbbi Közép-Bük) lakói várjobbágyok voltak, s alkalmanként a soproni várban teljesítettek szolgálatot. A kirajzó és növekedő népesség hozta létre Mankó-Büköt (a későbbi Alsó-Bük) és Vízló-Büköt (Felső-Bük). A földek a középkor folyamán a régi várjobbágyok kezébe kerültek, ők pedig nemesi rangra tettek szert. Az erőteljes kisnemesi jelleg miatt nem is szerzett itt tulajdont nagybirtokos főúr.
Az itteni nemességből az idők során egyetlen család emelkedett ki: a Mankóbüki Fodor család leszármazottai, a későbbi Felsőbüki Nagy család. Ők fontos tisztségeket töltöttek be, és számos jelentős birtokot szereztek a nyugati országrészben. Felsőbüki Nagy István Sopron vármegye alispánja lett a XVII. század végén, Felsőbüki Nagy Pál pedig a megye országgyűlési követe, híres szónok, akinek 1825-ben elmondott beszéde után ajánlotta fel gróf Széchenyi István egyévi jövedelmét a Magyar Nemzeti Akadémia létesítésére.
A mai Bük Felső-, Közép- és Alsóbük egyesülésével jött létre 1902-ben. A viszonylag nagy kiterjedésű település ma már város, ennek ellenére utcaképe falusias; ápolt kiskertek, igényes épületek és sok-sok virág látható mindenütt. Bük 1999-ben a Virágos Falvak és Városok európai versenyében második lett. 2007-ben városi rangot kapott.
A Bük nevet a gyógyvíz tette világhírűvé. 1957-ben olaj után kutattak a szakemberek, s magas hőfokú, 58 °C-os termálvizet találtak 1282 m mélyen. A laboratóriumi vizsgálatok hamar kiderítették, hogy ez a víz értékes ásványi anyagokat tartalmaz. Az első fürdőmedencét 1962-ben adták át, s a termálvizet 1965-ben gyógyvízzé nyilvánították. A telelüléshez tartozó, de "saját jogon" is jól ismert Bükfürdő nemzetközi hírű üdülőközpont.
A Szapáry-kastélyegyüttest egy XVI. századi eredetű, megerősített udvarházból építtette át Felsőbüki Nagy István 1699-ben, kora barokk stílusban. Az épület parkja védett, belsejét pedig barokk remekek díszítik.
A 30 szobás, egyemeletes épület dísztermét dombormű benyomását keltő festmények, ún. grisaille-képek díszítik. Antonio Luca Colombo készítette őket. Egy másik olasz, a luganói Pietro Antonio Conti pedig stukkódíszekkel látta el a hatalmas teknőboltozatot. A szobrászati munkák Schneider Jakab, Id. Eysenköbl Lőrinc és Unger János szakértelmét dicsérik. A kastély nem látogatható!
1785 adventjén szentelték fel a korabeli szabályoknak megfelelően torony nélkül készült késő barokk evangélikus templomot, klasszicista tornya 1826-ban épült fel. A szószék és az oltár ma is a XVIII. századi barokk munka.
A Közép-Bükön lévő gótikus templom 1408-ban épült, de már akkor is egy XIII. századi román templomot építettek át. A barokk stílusban átalakított épület belsejében falképtöredékek is idézik a korábbi korokat.
A román és gótikus részletek egyaránt felfedezhetők az egyhajós, oldalkápolnás épületen, tornya viszont már a barokk jegyében készült 1658-ban, majd 1732-57 között az egész épületet átalakították a barokk jegyében.
A templombelső töredékes falfestéseinek egy része középkori, másik része viszont a XVI. századból való barokk munka. Az új sekrestye és liturgikus térrendezés 1979-ben készült el Trokár György tervei szerint. A templomkertben álló Mária-szobor és oszlop a XVIII. századi barokk idejéből maradt meg. Bejelentkezéssel látogatható.
A copfstílusú, nyeregtetős, földszintes épületet Felsőbüki Nagy Pál építtette 1790 körül, majd 1880 körül eklektikus stílusban átalakították. Ma panzió.
A gyógyfürdő - hasonlóan Nyugat-Magyarország számos más fürdőjéhez - az 1920-as években megkezdett, majd az 50-es években folytatódó kőolajkutató fúrásoknak köszönheti létét. A fúrások nyomán 1957 őszén 1282 m mélyből nagy nyomású vízoszlop tört felszínre. A kutat azonnal lezárták, majd 1960-ban a betondugót eltávolították. Egy évvel később a feltörő hévizet elfojtották 1100 l/perc vízhozamra és az elfolyó vizet a Répce folyóba vezették. Ebben az időszakban a hévíz már a környékbeli lakosok számára ismertté vált, akik a hévízelvezető árokban fürdőben élvezték a melegvíz jótékony hatását. 1962. augusztusában nyitották meg a fürdő első medencéjét, ami ma is üzemel (5. számú medence).
A büki hévíz 1965 óta minősített gyógyvíz, a fürdőt 1973-ban minősítették gyógyfürdővé, 1979-ben országos jelentőségű gyógyhellyé.
Napjainkban a Büki Gyógyfürdő az ország második legnagyobb gyógyfürdője, minden korosztály számára tökéletes kikapcsolódást nyújt. A 14 hektáron fekvő fürdő igazi fürdőkomplexum, 26 medencével várja a fürdőzni vágyókat. A fedett és a strandfürdő gyógy-, termál-, és ivóvizes medencéi több mint 5 ezer négyzetméteres vízfelülettel, egész évben várja a gyógyulni, regenerálódni vágyókat.
Gyógyvíz/gáz ásványi összetétele: Egyszerű termális, Alkalikus, Kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos
Gyógyászati ellenjavallatok: Alkoholhatás, Bőrbetegségek, Érrendszeri betegségek, Fehérvérűség, Fertőző megbetegedések, Heveny gyulladásos megbetegedések, Lázas állapot, Leromlott egészségügyi állapot, Magas vérnyomás, Mozgásszervi megbetegedések, Pajzsmirigy-betegségek, Szívbetegségek, keringési zavarok, Trombózis.
Gyógyászati javallatok: Csontrendszer betegségei, Emésztőrendszeri és epebántalmak, anyagcserezavarok, Légzőrendszer megbetegedései, Mozgásszervi betegségek, Nőgyógyászati betegségek, Utókezelések, rekreáció.
Gyógyászati szolgáltatás: Csoportos gyógytorna, Egyéni gyógytorna, Elektromos súlyhúzás, Infravörös-, ultraibolya kezelés, Ingeráram, Inhalálás, Iontoforézis, Iszapkezelés, Kádfürdő, Masszázs, Medencefürdő, Orvosi masszázs, Súlyfürdő, Széndioxid-gáz kezelés, Szénsavas fürdő, Ultrahang, Villanykádfürdő, Víz alatti sugármasszázs, Víz alatti torna, Zuhanykezelések.
A közel 2000 éves Szombathely az antik Savaria története egyedülálló, hiszen ez az egyetlen város Magyarországon ( és a Kárpát-medencében is), amely megalapítása óta mind a mai napig lakott település. Fontos kereskedelmi út volt az őskori eredetu Boro
Hol volt, hol nem volt - Savaria, az isteni Claudius városa,
A mindennapokban, amikor sietve szaladunk át a városon, ritkán jut
eszünkbe, vajon milyen is lehetett egykor az aszfalt-érrendszer helyén,
úgy kétezer éve, a Pannon főváros árkádjai alatt élni. Lábunk alatt,
házaink alapjaiban, a mélyben egy elfeledett város alussza álmát.
Bármerre ásunk, csatornázunk, egy hajdan volt Savariába ütközünk, a
hivatásos történetmesélőkön kívül azonban csak kevesen ismerik a kövek
titkát, az elfeledett kort.
Valahogy így kezdődött...
Kezdetben pannon törzsek és kelták lakták ezt a vidéket, mígnem az
Alpokalját i. e. 12-8 körül a Római Birodalom be nem kebelezte. Savaria
egy római katonai táborból lett virágzó nagyvárossá, az első polgárok a
XV. Apollinaris legio leszerelt veteránjai voltak. Az alapító a
félkegyelműnek gúnyolt Claudius császár (i.sz 41-54), aki Krisztus után
50-ben a róla elnevezett települést (Colonia Claudia Savariát) a római
jog szerinti legmagasabb ranggal ruházta fel. Savaria Pannónia
központja lett, majd Pannonia Superior vallási székhelye. Fontosságát a
harmadik századi átszervezések után is megőrizte, itt székelt Pannonia
Prima tartomány polgári közigazgatásának vezetője, a praeses.
Többnyire itáliai származásúak laktak itt
Az ókori Savaria városában úgy 6-8 ezren élhettek, majd
háromszor-négyszer többen, mint akár a középkorban vagy később, a 18.
században. A tényleges lakosok száma még ennél is magasabb lehetett,
hiszen egy részük a városfalakon túl, vidéken élt. A colonia
polgárainak többségét a XV. Legió veteránjainak leszármazottai,
valamint észak-itáliai kereskedők és vállalkozók tették ki. A
bennszülöttek szinte kivétel nélkül a nyugati részre, a nehezebben
művelhető területekre szorultak. Az itáliai származású savariaiak
latinul beszéltek, vallási és kulturális szokásaikat évszázadokon át
megőrizték.
Claudius városa
A város alapításakor, a szakrális rítus szerint a terület határait
körbeszántották. (Közös igába fogtak egy bikát és egy tehenet, ekét
kötöttek utánuk, és azzal szántották fel az eljövendő város határait.)
A colonia területét és a hozzá tartozó territoriumot meghatározott rend
szerint osztották fel. Egy-egy birtoktest, ahol a polgárok
gazdálkodhattak, körülbelül 50-100 hektár lehetett. Egy részüket
leszerelt katonák, a többit a helyben maradt kelta őslakosság kapta.
Körzővel és vonalzóval megrajzolt utcák és terek
Mérnöki precizitással tervezték meg a település alaprajzát, határozták
meg az utcák vonalát és a legfontosabb középületek helyeit. Az ókori
belvárost a régészek a mai Deák Ferenc utca, Perint patak, Légszeszgyár
utca és a Gyöngyös által határolt területre teszik. Savaria
központjának, a fórumnak a pontos helyét azonban még ma is találgatják,
valószínűleg a Széchenyi utca és a Berzsenyi Dániel tér körzetében
lehetett. Itt kereszteződtek a város tengelyét képező főutcák,
körülötte álltak a szakrális és igazgatási épületek, a hivatalok, a
templomok, a közfürdők és a helytartói palota.
Az Óperint utca környékén állhatott a császárkultusz központja
A császárkultusz főbb színterei, és a hozzá kapcsolódó épületek a város
határában, a Perint patak nyugati oldalán (a Körmendi, a Kálvária és az
Óperint utca környékén) álltak. A császárkultusz szertartásainak az
ünnepi játékok is nélkülözhetetlen velejárói voltak. A colonia
színházát Szent Quirinus szenvedéstörténetéből is ismerjük, a püspököt
itt, a mai Szent István parkban ítélték halálra. A színház pontos helye
a Kálvária templom mellett még ma is látható, egy félkör alakú
mélyedést kell keresnünk. Nézőterének kőpadjai állítólag még a 19.
század nyolcvanas éveiben is láthatóak voltak.
A római polgárok összkomfortos belvárosi házai
A lakóépületek zárt rendben, az utcákkal határolt tömbökben épültek
fel. A házak belsejében kisebb udvarokat hagytak, nyitott kertekre
azonban már akkor sem volt lehetőség. A lakóházak kicsiny ablakokkal,
egyébként zárt falfelületekkel néztek az utcákra. Az egyhangú
tűzfalakat esetenként árkádsorokkal törték meg.
Az átlagos utcák 5-6 méter szélesek voltak, a lakótömböket keskeny
mellékutcák, esetenként alig 2-3 méter széles sikátorok osztották meg.
Az úttestet kavicsos alapozásra lerakott bazaltlapok alkották,
amelyeket élükre állított bazaltkövek szegélyeztek. A bazaltburkolat
alatt szennyvízcsatornák, házi lefolyók és vízelnyelők vezettek. (A
csatornák belmagassága átlagosan 160 cm, volt és közel 1 méter szélesek
voltak.)
A lakóházak komfortját mi is megirigyelhetnénk. A Kőszegi hegyek
forrásaiból, gondosan megépített vízvezetékeken szállították az
ivóvizet. Hihetetlennek tűnik, de a víz a csatornákon keresztül
valamennyi középületbe és lakóházba eljutott. A szennyvíz elvezetéséről
is gondoskodtak, ennek csatornarendszere valószínűleg összefüggött a
mesterségesen létrehozott Gyöngyös patakkal is. A lakóhelyiségek fűtése
padlón keresztül történt, a légcsatornák a falakat is melegítették.
A falfelületeket előszeretettel festették színesre, ritkábban
festményekkel díszítették, a padlót pedig különféle burkolatokkal,
olykor színes mozaikokkal fedték. A padlóburkolat közül a leggyakoribb
a terazzo volt, amely habarcsba szórt kis tégladarabokból és
téglaporból készült. A városi építkezéshez a Felsőcsatár és Cák
környékén bányászott, jellegzetesen erezett, zöldes színű követ
használták. Az épületeket nagyméretű, vastag cserepekkel fedték.
A városfalakon túl dolgoztak az iparosok
A korai várost árkok, földsáncok és palánkrendszerek védték. Később
kőfallal vették körbe, a főutaknál pedig kapukat építettek. A település
ezen túl is tovább épült. A kivezető főutak mentén egyszerűbb,
gerendavázas szerkezetű, agyaggal tapasztott falú házak és gazdasági
épületek álltak. A városfalakon túl dolgoztak az iparosok és a
kézművesek, a műhelyek szakmák szerint csoportosultak. Savariában a
legjelentősebb a fazekasipar volt. Az ásatások tanúsága szerint a
például a Romkert és a Petőfi Sándor utca között, illetve a Perinttől
nyugatra eső területen, közvetlenül a város szélén edényégető kemencék
működtek. Edények mellett iparszerűen gyártották itt a mécseseket,
lepénysütő mintákat és az épületkerámiákat.
A halottakat kezdetben máglyákon égették el
A városfalakon túl, a délre fekvő főút mentén a második század végétől
épülhettek fel a keleti vallások templomai, például az Isis szentély.
Bár az egyiptomi eredetű kultuszt és szertartásait a római állam
befogadta, a szentély mégis a város területen kívül állhatott.
A rómaiak törvényeik szellemében szintén a városfalakon túl, a
beépítetlen területeken, az utak mentén temetkeztek. A jómódúak
kriptákat, családi sírhelyeket építettek, a szegények egyszerű urnákban
helyezték el a hamvakat. A 3. század elejéig a halottakat máglyán
égették el, később viszont fokozatosan áttértek a temetkezésre. Erre a
célra a városból kivezető Borostyánkő út körzetét használták. Márvány,
mészkő vagy homokkő szarkofágba, épített téglasírba, vagy egyszerűen
sírgödörbe helyezték halottaikat. Az elhunyt mellé, társadalmi
helyzetétől függően, áldozati edényeket, mécseseket, ékszereket,
illatszeres üvegeket és egyéb használati tárgyakat helyeztek.
Savariában a római kultúra a 430-as évekig, a hunok támadásáig
maradhatott fenn. Az ókori városról, az előttünk járók, a hétköznapok
tógás embereinek mindennapjairól viszont a mai polgár már (vagy még)
alig tudhat valamit(eddig Savaria területének körülbelül öt százalékát
tárták fel). A leírásokból, a leletekből, fal- és csatornamaradványok
tucatjaiból azonban így, törmelékesen is egy izgalmas, négy évszázadon
keresztül virágzó pannon-itáliai városkép rajzolódik ki.
Szálláshelyeink eloszlása 4 megyére osztható: Zala, Veszprém, Fejér és Somogy megye, koncentráltan a balatoni, Balaton környéki szállásadókra, illetve a gyógy- valamint termálvizekre, wellness lehetőségekre. Néhány település a teljesség igénye nélkül:
* Déli part: Balatonboglár » Balatonlelle » Balatonfenyves » Siófok »
* Északi part: Balatonfüred » Balatonaliga » Tihany » Vonyarcvashegy »
* Gyógy- és termálfürdők: Hévíz » Kehidakustány » Sárvár » Zalakaros »
* Szállodák: Balatonfüred » Kehidakustány » Sárvár » Siófok »
* Egyéb:
A szállás szolgáltatásai között megjelöljük, hogy milyen távolságban található a vízpart, tópart, élmény- vagy gyógyfürdő, hogy az idősebbek, illetve a kisgyermekes családok is könnyebben tervezhessék meg üdülési, nyaralási, vagy esetlegesen egy hosszú hétvége programját. A nemdohányzó, gyermekbarát és kisállat vihető kifejezések pedig magukért beszélnek.