A faluról és a gyógyfürdőről
A "haza bölcseként" tisztelt Deák Ferenc egykori lakhelye ma elsősorban az itteni Deák-kúria és a benne lévő emlékkiállítás, valamint a termálfürdő miatt ismert.
Régóta lakott hely, s már a középkorban volt itt átkelés a - széles mocsárvidék közepén folydogáló - Zalán. 1232-ben itt jöttek össze a zalai szerviensek, hogy ítélkezzenek egy birtokperben. Az oklevél, mely ezt tanúsítja, a köznemesség területi csoportosulásának legkorábbi dokumentuma, a nemesi megye kialakulásának legkorábbi emléke.
A település a Zala folyó két oldalán terül el. A nyugatin Kehida, a keletin Kustány falurésszel. 1977-beni egyesítésüktől viseli mai nevét a község.
A család kehidai kúriájában hosszabb ideig élt Deák Ferenc. Sokszor megfordult nála a reformkor másik nagy személyisége, a közeli Zalacsányban lakó Csányi László, s néhányszor Deák barátja, Vörösmarty Mihály is, de meglátogatta Deákot kehidai birtokán Wesselényi Miklós, Széchenyi István és Batthyány Lajos is. Deák a kúriát 1854-ben eladta a Széchenyi családnak, majd a Károlyiaké lett, 1925-ben pedig a kincstár vásárolta meg.
A késő barokk kúriát 1770 körül építtette a Hertelendy család a vár helyére, mely örökségként került a Deák családhoz. A földszintes, "L" alakú épület homlokzatait a XIX. század második felében eklektikus stílusban alakították át.
A másfél hektáros parkban emlékkő örökíti meg az egykori birtokos kedvenc pihenőhelyét. Itt állt egy 2,35 m törzskerületű korai juharfa, melynek 18 méteres átmérőjű koronája alatt volt "Deák Ferenc kedvenc hűselője". Ezt a juhart nem sikerült megmenteni, de a park 6 méteres törzskerületű fekete nyárfája, nagyméretű lucfenyői, idős puszpángbokrai megmaradtak.
Az épületben 2004-ben emlékkiállítás nyílt, amely a hagyaték darabjai, illetve korhű tárgyak segítségével idézi fel Deák életét, munkásságát.
A Kehida Termál komplexuma a Zala völgyében várja vendégeit.
Fedett és szabadtéri élményfürdő, hullámfürdő, gyermekpancsoló, poolbár, pezsgősziget, szaunaoázis, salátabár csábítja a fürdőzés szerelmeseit. A fedett fürdőben található az országban egyedülálló, közel 100 m hosszú csőcsúszda, mely hang- és fényeffektusokkal ejt ámulatba. Terápiás kezelések széles választéka. A radont nem tartalmazó, minősített kénes gyógyvíz kiválóan alkalmas mozgásszervi, idegrendszeri, nőgyógyászati problémák kezelésére.
Gyógyvíz/gáz ásványi összetétele: Kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, Kénes
Gyógyászati javallatok: Bőrbetegségek, Idegrendszeri betegségek, Mozgásszervi betegségek, Nőgyógyászati betegségek, Utókezelések, rekreáció
Gyógyászati szolgáltatás: Csoportos gyógytorna, Egyéni gyógytorna, Galván, Iszapkezelés, Kádfürdő, Magnetoterápia, Masszázs, Medencefürdő, Orvosi masszázs, Pakolások, Súlyfürdő, Víz alatti sugármasszázs
A termálvíz nem tartalmaz rádiumot, ezért gyermekek és szívbetegek egésznap fürdőzhetnek benne.
A közel 2000 éves Szombathely az antik Savaria története egyedülálló, hiszen ez az egyetlen város Magyarországon ( és a Kárpát-medencében is), amely megalapítása óta mind a mai napig lakott település. Fontos kereskedelmi út volt az őskori eredetu Boro
Hol volt, hol nem volt - Savaria, az isteni Claudius városa,
A mindennapokban, amikor sietve szaladunk át a városon, ritkán jut
eszünkbe, vajon milyen is lehetett egykor az aszfalt-érrendszer helyén,
úgy kétezer éve, a Pannon főváros árkádjai alatt élni. Lábunk alatt,
házaink alapjaiban, a mélyben egy elfeledett város alussza álmát.
Bármerre ásunk, csatornázunk, egy hajdan volt Savariába ütközünk, a
hivatásos történetmesélőkön kívül azonban csak kevesen ismerik a kövek
titkát, az elfeledett kort.
Valahogy így kezdődött...
Kezdetben pannon törzsek és kelták lakták ezt a vidéket, mígnem az
Alpokalját i. e. 12-8 körül a Római Birodalom be nem kebelezte. Savaria
egy római katonai táborból lett virágzó nagyvárossá, az első polgárok a
XV. Apollinaris legio leszerelt veteránjai voltak. Az alapító a
félkegyelműnek gúnyolt Claudius császár (i.sz 41-54), aki Krisztus után
50-ben a róla elnevezett települést (Colonia Claudia Savariát) a római
jog szerinti legmagasabb ranggal ruházta fel. Savaria Pannónia
központja lett, majd Pannonia Superior vallási székhelye. Fontosságát a
harmadik századi átszervezések után is megőrizte, itt székelt Pannonia
Prima tartomány polgári közigazgatásának vezetője, a praeses.
Többnyire itáliai származásúak laktak itt
Az ókori Savaria városában úgy 6-8 ezren élhettek, majd
háromszor-négyszer többen, mint akár a középkorban vagy később, a 18.
században. A tényleges lakosok száma még ennél is magasabb lehetett,
hiszen egy részük a városfalakon túl, vidéken élt. A colonia
polgárainak többségét a XV. Legió veteránjainak leszármazottai,
valamint észak-itáliai kereskedők és vállalkozók tették ki. A
bennszülöttek szinte kivétel nélkül a nyugati részre, a nehezebben
művelhető területekre szorultak. Az itáliai származású savariaiak
latinul beszéltek, vallási és kulturális szokásaikat évszázadokon át
megőrizték.
Claudius városa
A város alapításakor, a szakrális rítus szerint a terület határait
körbeszántották. (Közös igába fogtak egy bikát és egy tehenet, ekét
kötöttek utánuk, és azzal szántották fel az eljövendő város határait.)
A colonia területét és a hozzá tartozó territoriumot meghatározott rend
szerint osztották fel. Egy-egy birtoktest, ahol a polgárok
gazdálkodhattak, körülbelül 50-100 hektár lehetett. Egy részüket
leszerelt katonák, a többit a helyben maradt kelta őslakosság kapta.
Körzővel és vonalzóval megrajzolt utcák és terek
Mérnöki precizitással tervezték meg a település alaprajzát, határozták
meg az utcák vonalát és a legfontosabb középületek helyeit. Az ókori
belvárost a régészek a mai Deák Ferenc utca, Perint patak, Légszeszgyár
utca és a Gyöngyös által határolt területre teszik. Savaria
központjának, a fórumnak a pontos helyét azonban még ma is találgatják,
valószínűleg a Széchenyi utca és a Berzsenyi Dániel tér körzetében
lehetett. Itt kereszteződtek a város tengelyét képező főutcák,
körülötte álltak a szakrális és igazgatási épületek, a hivatalok, a
templomok, a közfürdők és a helytartói palota.
Az Óperint utca környékén állhatott a császárkultusz központja
A császárkultusz főbb színterei, és a hozzá kapcsolódó épületek a város
határában, a Perint patak nyugati oldalán (a Körmendi, a Kálvária és az
Óperint utca környékén) álltak. A császárkultusz szertartásainak az
ünnepi játékok is nélkülözhetetlen velejárói voltak. A colonia
színházát Szent Quirinus szenvedéstörténetéből is ismerjük, a püspököt
itt, a mai Szent István parkban ítélték halálra. A színház pontos helye
a Kálvária templom mellett még ma is látható, egy félkör alakú
mélyedést kell keresnünk. Nézőterének kőpadjai állítólag még a 19.
század nyolcvanas éveiben is láthatóak voltak.
A római polgárok összkomfortos belvárosi házai
A lakóépületek zárt rendben, az utcákkal határolt tömbökben épültek
fel. A házak belsejében kisebb udvarokat hagytak, nyitott kertekre
azonban már akkor sem volt lehetőség. A lakóházak kicsiny ablakokkal,
egyébként zárt falfelületekkel néztek az utcákra. Az egyhangú
tűzfalakat esetenként árkádsorokkal törték meg.
Az átlagos utcák 5-6 méter szélesek voltak, a lakótömböket keskeny
mellékutcák, esetenként alig 2-3 méter széles sikátorok osztották meg.
Az úttestet kavicsos alapozásra lerakott bazaltlapok alkották,
amelyeket élükre állított bazaltkövek szegélyeztek. A bazaltburkolat
alatt szennyvízcsatornák, házi lefolyók és vízelnyelők vezettek. (A
csatornák belmagassága átlagosan 160 cm, volt és közel 1 méter szélesek
voltak.)
A lakóházak komfortját mi is megirigyelhetnénk. A Kőszegi hegyek
forrásaiból, gondosan megépített vízvezetékeken szállították az
ivóvizet. Hihetetlennek tűnik, de a víz a csatornákon keresztül
valamennyi középületbe és lakóházba eljutott. A szennyvíz elvezetéséről
is gondoskodtak, ennek csatornarendszere valószínűleg összefüggött a
mesterségesen létrehozott Gyöngyös patakkal is. A lakóhelyiségek fűtése
padlón keresztül történt, a légcsatornák a falakat is melegítették.
A falfelületeket előszeretettel festették színesre, ritkábban
festményekkel díszítették, a padlót pedig különféle burkolatokkal,
olykor színes mozaikokkal fedték. A padlóburkolat közül a leggyakoribb
a terazzo volt, amely habarcsba szórt kis tégladarabokból és
téglaporból készült. A városi építkezéshez a Felsőcsatár és Cák
környékén bányászott, jellegzetesen erezett, zöldes színű követ
használták. Az épületeket nagyméretű, vastag cserepekkel fedték.
A városfalakon túl dolgoztak az iparosok
A korai várost árkok, földsáncok és palánkrendszerek védték. Később
kőfallal vették körbe, a főutaknál pedig kapukat építettek. A település
ezen túl is tovább épült. A kivezető főutak mentén egyszerűbb,
gerendavázas szerkezetű, agyaggal tapasztott falú házak és gazdasági
épületek álltak. A városfalakon túl dolgoztak az iparosok és a
kézművesek, a műhelyek szakmák szerint csoportosultak. Savariában a
legjelentősebb a fazekasipar volt. Az ásatások tanúsága szerint a
például a Romkert és a Petőfi Sándor utca között, illetve a Perinttől
nyugatra eső területen, közvetlenül a város szélén edényégető kemencék
működtek. Edények mellett iparszerűen gyártották itt a mécseseket,
lepénysütő mintákat és az épületkerámiákat.
A halottakat kezdetben máglyákon égették el
A városfalakon túl, a délre fekvő főút mentén a második század végétől
épülhettek fel a keleti vallások templomai, például az Isis szentély.
Bár az egyiptomi eredetű kultuszt és szertartásait a római állam
befogadta, a szentély mégis a város területen kívül állhatott.
A rómaiak törvényeik szellemében szintén a városfalakon túl, a
beépítetlen területeken, az utak mentén temetkeztek. A jómódúak
kriptákat, családi sírhelyeket építettek, a szegények egyszerű urnákban
helyezték el a hamvakat. A 3. század elejéig a halottakat máglyán
égették el, később viszont fokozatosan áttértek a temetkezésre. Erre a
célra a városból kivezető Borostyánkő út körzetét használták. Márvány,
mészkő vagy homokkő szarkofágba, épített téglasírba, vagy egyszerűen
sírgödörbe helyezték halottaikat. Az elhunyt mellé, társadalmi
helyzetétől függően, áldozati edényeket, mécseseket, ékszereket,
illatszeres üvegeket és egyéb használati tárgyakat helyeztek.
Savariában a római kultúra a 430-as évekig, a hunok támadásáig
maradhatott fenn. Az ókori városról, az előttünk járók, a hétköznapok
tógás embereinek mindennapjairól viszont a mai polgár már (vagy még)
alig tudhat valamit(eddig Savaria területének körülbelül öt százalékát
tárták fel). A leírásokból, a leletekből, fal- és csatornamaradványok
tucatjaiból azonban így, törmelékesen is egy izgalmas, négy évszázadon
keresztül virágzó pannon-itáliai városkép rajzolódik ki.
Szálláshelyeink eloszlása 4 megyére osztható: Zala, Veszprém, Fejér és Somogy megye, koncentráltan a balatoni, Balaton környéki szállásadókra, illetve a gyógy- valamint termálvizekre, wellness lehetőségekre. Néhány település a teljesség igénye nélkül:
* Déli part: Balatonboglár » Balatonlelle » Balatonfenyves » Siófok »
* Északi part: Balatonfüred » Balatonaliga » Tihany » Vonyarcvashegy »
* Gyógy- és termálfürdők: Hévíz » Kehidakustány » Sárvár » Zalakaros »
* Szállodák: Balatonfüred » Kehidakustány » Sárvár » Siófok »
* Egyéb:
A szállás szolgáltatásai között megjelöljük, hogy milyen távolságban található a vízpart, tópart, élmény- vagy gyógyfürdő, hogy az idősebbek, illetve a kisgyermekes családok is könnyebben tervezhessék meg üdülési, nyaralási, vagy esetlegesen egy hosszú hétvége programját. A nemdohányzó, gyermekbarát és kisállat vihető kifejezések pedig magukért beszélnek.